Kukucs!
Itt vagyok megint, annyit kérnék, hogy jelezzetek vissza réssze(ekke)l kapcsolatban. Ja és mindenkinek *almost happy monday-t*. Gondolom mindenki iszonyat boldogan megy vissza megint az iskolába. Kitartást <3
Tippek esetleg, hogy mikor érjük el a 6000 megtekintést?
A facebook csoportba itt tudtok belépni --> KATT
Jó olvasást.
All the love
xx T
Szépen lassan lebandukoltam a lépcsőn a konyháig, hogy a
szervezetemnek enni adjak. Intettem az akkor megérkező Tommynak, és a konyhába
belépve Liznek is köszöntem. Liz anya unoka testvére, aki beköltözött a
Seafordi házunkba és most Tommyval mi is vele lakunk. Harryvel hivatalosan még
együtt vagyunk, de nem vagyok hajlandó szóba állni vele, azok után, amit
művelt. Liam nagyon unszolgat, hogy hallgassam meg, mert van indoka, de engem
ez sem érdekelt. Összetörte a szívemet már nem az első alkalommal.
Ránéztem az órára, már este nyolc óra felé közeledtünk.
Összedobtam magamnak valami hideg vacsorát, és lehuppantam a tévé elé és néztem
az első műsort amit bedobott a készülék. Pár perc bambulás után megláttam
Liamet az adásban, aminek nagyon megörültem. Nem volt hajlandó elmondani, hogy
az úgynevezett „táborban” tovább jutott-e. Ígyhát a kiváncsiságtól vezérelve
tovább néztem a műsort. Volt egy-két nagyon fura előadó, mindeközben voltak
nagyon jók is. Ekkor pedig a képernyőn megjelent maga a tökéletesség, Mr. Harry
Styles. Teljesen ki is ment a fejemből, hogy ő is benne lesz, de továbbnéztem,
hisz az eredmények csak a műsor végére derülnek ki.
Lassan már vége kell, hogy legyen, már 1 órája bámulom, és
nagyon izgulok Liamért. Mind két fiú nagyon jól szerepelt, véleményem szerint
és remélem tovább is jutnak. Igen, még Harrynek is drukkolok, hiszen látszik
rajta, hogy élvezi azt, amit csinál, és ennek rettentően örülök. Mikor az előbb
megláttam a képernyőn, akkor az úgynevezett undoromon, és „utálatomon” kívül
nagyon büszke vagyok rá, és melegen ajánlom a zsűrinek, hogy tovább juttassák.
Miközben elmerengtem gondolataimban, egyszer csak felbukkan
egy ismerős szöszi fej a színpadon. Meglepetésemben a tányér lecsúszott a
hasamról a kanapéra, és a tartalma kiborult. Tágra nyílt szemekkel néztem a
műsort, amiben még egy meglepetést láthattam.
- Ugyan, biztos nem ő az. – motyogtam magamba és nyugodt
szívvel dőltem hátra.
- Mi a neved? – kérdezte Simon Cowell a tévében.
- Niall vagyok, Niall Horan. – és ebben a pillanatban megint
sokkot kaptam. Most már 3 emberért kell, hogy izguljak? Ez most komoly? Nem
szavazhatok 3 emberre… Dönteni meg mégse lenne fair. Eldöntöttem magamban, hogy
inkább hagyom ezt a témát az élő műsorig, hiszen még van addig pár forduló.
Niall meglepően jól szerepelt, és véleményem szerint ő is esélyes a tovább
jutásért. A szöszke után jött még egy versenyző, amint végzett, már csak az
eredményhirdetés maradt hátra.
Férfi-női, illetve bandákra osztották az embereket, és
behívták őket. Elsőként a női nevezőknek mondták el az eredményeket. A teremben
csak azoknak a neve hangzott el, akik tovább jutottak. Egy pár perc alatt
lezavarták az első kategóriát, és jöhettek a férfiversenyzők, nekem pedig csak
úgy robogott a szívem. Elmondtak 5-6 nevet, vagy többet, de a fiúk neve még nem
hangzott el. A zsűri másik férfi tagja bejelentette, hogy már csak 3 szabad
hely van, én pedig szabályosan sokkot kaptam. Elmondtak egy random nevet, ami
nem a fiúké volt, aztán még egyet, és még egyet. Ekkor pedig meg történt,
amitől a legjobban féltem. A legjobb barátom, a szerelmem, és egy nagyon jó
barátom egyszerre törtek össze, egy és ugyanazon a dolog miatt. A zsűri
elnézésüket kérte, és már le is mentek a színpadról.
Egy-két fiú elmondta erről a véleményét, a következő, amit
mutattak pedig Harry könnyes arca volt. A látvány engem is összetört, a könnyes
szemét egyenesen rám emelte, ami rémisztő volt.
- Mindkettő elveszett! Egyik sem maradt meg… Ennek… ennek,
semmi értelme. – hebegte a göndör. Tudtam mire érti. Most elvesztett engem és a
versenyt is. Nem érdekelt a műsor, azonnal futottam a szobámba és felkaptam a
telefonom, meg egy dzsekit.
- Tommy! – üvöltöttem be a szobájába. – Elmegyek, majd
jövök.
- Oké, fura… Azért hívj! – kiáltott vissza.
- Igyekszem, szeretlek! – kiabáltam már a bejárati ajtó
elől. Kinyitottam és hallottam, hogy öcsikém is elkiált egy „szeretlek”-et, de
azzal a lendülettel be is csaptam az ajtót. Fogtam egy taxit és lediktáltam a
címet. Bő 10 perc múlva meg is érkeztem. Kiszálltam, sietősen fizettem és
megrohamoztam a bejárati ajtót. Mielőtt megnyomtam volna a csengőt, átgondoltam
a döntésem. Csak is kizárólag Harry könnyes tekintete lebegett szemeim előtt. Ezen
szándékomnál vezérelve megnyomtam az érkezésemet jelző hangot.
Hirtelen mozdult meg a garázs ajtaja, és szomorkás
beszélgetés szűrődött ki.
- Majdnem pánikrohamot kaptam, mikor megtudtam, hogy el
fogom veszíteni. – hallottam Harry rekedtes hangját. Mondata lesokkolt.
- Hahó, ki az? – hallottam Liam édesen csengő hangját.
Közeledett felém, és én pánikba estem, így inkább elindultam a kapu felé. Próbáltam
észrevétlen maradni, de sajnos lebuktam.
– Ellie? Te vagy az?
- Szia, Liam. – pördültem meg, egy mű mosolyt felvéve az
arcomra. A fiú felém sietett és megölelt, viszonoztam a gesztust. – Éppen
megyek, nem akarok zavarni.
- Dehogy zavarsz, pont ellenkezőleg. – mosolygott, ami fura,
hiszen nem is jutottak tovább, és láttam, hogy ő se volt jól. – Megnézted az
adást?
- Jaj, igen, de bunkó vagyok! Jól vagy? – vörösödtem le.
- Soha jobban… Miért lennél bunkó? – futatta fel a
szemöldökét.
- Hát a k…
- Eleanor? – hallottam egy meglepődött hangot Liam háta
mögül. Ő volt az, aki miatt ide jöttem. Gondolkodás nélkül a nyakába ugrottam.
Tudom, hogy elég gyakran hisztis vagyok, de most még meg se magyarázhatta,
pedig biztos vagyok benne, hogy van magyarázata. – Ne csináld ezt többet,
kérlek.
- Szeretlek. – suttogtam könnyes szemmel.
Könnyes szemekkel keltem a kanapén. Visszaemlékeztem az
utóbbi álmomra. Ránéztem a tévére, amiből már valami idióta reklám szólt, ami
azt jelenti, hogy lemaradtam az eredményhirdetésről. Bezzeg álmomban rohantam
Harryhez, de ez a valóságban, bármi történjék nem lesz így. Már megígértem
magamnak, hogy ez a fiú annyiszor összetörte a szívem, hogy annyi csillag nincs
az égen, épp ezért nem bocsátok meg. Kegyetlen dolog, de ilyen az élet. Viszont
egy dolog nagyon megmaradt az álmomból.
„Majdnem pánikrohamot kaptam, mikor
megtudtam, hogy el fogom veszíteni.”
Nem tudtam, hogy mit ért ez alatt. A versenyt? Engem? Ezekkel
a kósza gondolataimmal tértem be a szobámba egy kiadós alvásra.
Az ébresztőm hangosan csengett a fejem mellett jelezvén,
hogy ma valószínűleg életem legnehezebb napja következik. Mióta visszaköltöztem
ma megyek suliba először, de nem csak én, hanem Harry is. Annyi a szerencsém,
hogy nem egy osztályba kerültünk. Annyira nem érzem magamban a magabiztosságot,
hiszen hirtelen felindulásból tettem a fiúval, amit tettem. Persze azt még most
sem tudom, hogy helyesen cselekedtem-e. Felültem az ágyamban, és szitkozódva
elindultam felkelteni Tommyt. A fiú már felöltözve pakolta be a táskáját.
- El, nem akarlak siettetni, de körülbelül 10 perc múlva
legkésőbb el kell indulnunk. – mondta húzva a száját. Kicsit meglepődve néztem
a falon lévő ketyegős órára, ami megmutatta, hogy öcsikémnek igaza van,
elaludtam. Minden válasz nélkül kiszaladtam a szobából, és elkezdtem a
készülődést. Fogat mostam, felkaptam egy farmert és egy egyszerű pólót, meg egy
pulcsit. A sminkem alapozóból, szemhéj tusból, szempillaspirálból, és egy
zsemlés-barnás színű úgy nevezett „nude” rúzsból állt. Szerencsémre a táskámat
már tegnap este összeállítottam, így csak felkapva a mobilom és a táskám. Lerohantam
a lépcsőn, egyenesen a konyhába, ahol Tommy a kezembe nyomott egy papír
pohárban gőzölgő kávét. Nagyon hálás voltam neki. Bevonultunk az előszobába és
elkezdtünk öltözködni. Még egy utolsó pillantást vetettünk egymásra a tükörből
és kiléptünk a csípős hideg Seafordi levegőbe. Az utat egy ideig sétálva tettük
meg, ami nagyon jól tett. Tényleg nagyon örülök, hogy ennyire jóban vagyok
Tommyval, nem mindenki ápol ilyen jó kapcsolatot a testvéreivel, főleg nem az
ellentétes neműekkel. Alapvetően végig sétáltunk volna az iskoláig, de útközben
fel akartak minket venni.
- Meg ne fázzatok nekem! – hallottam a reszelős hangját.
Oldalra néztem és Harryt pillantottam meg a vezető ülésben. Ahogy megláttam
rögtön a tegnap esti könnyes arca jutott eszembe. – Szálljatok be, hideg is van
és el fogtok késni sétálva.
- El, Harrynek igaza van. – pillantott rám Tommy,
megfejthetetlen arckifejezéssel.
- Menj csak, én szeretnék sétálva menni. – mondtam kőbe
vésve, és ott hagytam a két utánam bámuló egyedet. Hallottam, hogy Tommy
beszáll és, hogy Harry értetlenül hajt tovább.
- Gyerünk Eleanor, el fogsz késni! – mondta Harry, aki
lassan haladt mellettem az autóval. – Még mindig nem tudtam megmagyarázni, de
ha nem szeretnéd, csöndbe maradok, csak szállj be a kocsiba. – olyan átkozottul
elegem lett mindenből, hogy mielőtt egy-két könnycsepp közt elfuthattam volna,
meghallottam, hogy valamit maga alá motyog. – Kérlek, gyere.
Gondolkodás nélkül beszálltam a gépjárműbe és biccentettem,
hogy menjünk.
Facebook csoportért katt IDE.
