5. Álomvilág

Sziasztok:) Csak egy kis gyors előszó! Azért teszek ma fel két részt, mert mind a kettő rövid rész, és gondoltam, így mindenkinek jobb. És még egy dolog, légyszíves nézzétek meg az ezelőtti bejegyzésem, mert fontos tudnotok. All the lovexxT

"Harry átkapcsolt a hírekre, amiből egy szót sem értettem, de feltűnt, hogy mindjárt leragadnak a szemeim a fáradtságtól. Az unalmas műsor segített elbóbiskolásomban."

- Mi lenne ha, alakítanánk egy „bandát”? – vetette fel Amber.

- Csajszi, mi már így is egy banda vagyunk, nem kell rajta mit alakítani. – nevetett fel Mark. Én sem értettem, hogy pontosan mire is gondolt Amber, de reméltem, hogy kifejti ötletét.

- Jaj, istenem Mark. Úgy gondolom, hogy mindenki tud valamennyire énekelni, nem? Harry és Liam meg főleg. Mark gitározik, és El nagyon jó dalokat tud írni. Itt arra gondolok, hogy igen alakíthatnánk egy bandát. – mindenki csak nagyokat pislogott a lányra. – Szeretjük ezt csinálni, nem de? Lehetne ez a munkánk. Legjobb barátok vagyunk az istenért. Együtt dolgozhatnánk, és csinálhatnánk azt, amit szeretünk. Értitek már? – és itt esett le, hogy Amber miről is beszél pontosan.

Belegondoltam. Csak úgy kattogott az agyam, mert ez egy nagyon jó ötlet volt. Nem is akartam mást, csak, hogy ne kelljen soha elválnom barátaimtól. Soha.

- Szerintem ez egy kitűnő ötlet. Mikor kezdünk? – mosolyogtam. Amber a nyakamba ugrott, és láttam a többieken, hogy nem nagyon értik ezt az elképzelést.

- Lányok… Egy banda, nem 9-10 emberből áll, hanem 4-5-ből. – húzta a száját Liam.

- Nyugi Amber ez jó lesz így csak ezek a nyomorultak még nem értették meg. Hagyjuk őket gondolkodni. – mosolyogtam, és hát a nyomorult megjegyzőre kaptam, egy-két szúrós pillantást, de a kedvem határozatlanul jó maradt. Oda billegtem Harry-hez, és rá mosolyogtam.

- Tudom, hogy te meg értetted Amber szándékait. – mondtam neki halkan.

- Igen El, de nem is tudom. Én hamarosan 18 vagyok, te pedig épp 17, és ez nem egy kis meló. – dörzsölte homlokát. – Igaz, nagyon tetszik az ötlet, de nem tudom, nem akarom, hogy a végén az egész bagázs csalódjon. Nem akarok senkit összetörve látni.

- Megértem. – mondtam egyetértően. – Várj csak! Eszembe jutott valami. – csillant fel a szemem.

- Mond hercegnő. – mosolygott rám.

- Mi lenne, ha nem bandát alkotnánk, hanem csak dalokat írogatnánk, aztán majd a sors hozza a további dolgokat. Meg persze azért felvennénk egy-két dalt, de ebben az esetben nem hiszem, hogy olyan sokat lehetne csalódni. – hadartam el ötletem. Harry arcát fürkésztem, hátha kapok valami visszajelzést, de semmi, csak a gondolkodó arca.

- Rendben, ez beválhat. – adott egy cuppanós puszit az arcomra.

Harry elmondta a többieknek az ötletem, akiknek pár perc után sikerült feldolgozni a hallottakat. Mondom, hogy nyomik. Magamba nevettem rajtuk, és örültem mikor meghallottam, hogy mindenki egyetért. Körbe ültünk, egy szőnyegen, és elkezdtünk ötletezni, hogy mi is és hogyan is legyen. Időközben rendeltünk pizzát, és előkerült egy üveg fehér bor is. Végül is tavaszi szünet volt. A bor hatására, mindenki jobban pörgött, én pedig szokásomhoz híven elkezdtem dalokat írogatni. Itt írtam a Rock Me-t, persze nem egyedül. Liam segített a legtöbbet, de Lisában és Markban sem csalódtam. A többiek inkább csak nevettek bármin amit mondtunk nekik.
Chloéknál voltunk, mert a szülei elutaztak üzleti ügyben, és szerencsére megkaptuk a bizalmukat is. Én és Liam, mint mindig jót beszélgettünk. Mi ittuk a legkevesebbet, hiszen kell mindig legalább egy ember, aki vigyáz a többiekre. Általában ezek mi vagyunk Li-vel. De engem ez nem zavar, hiszen mi józanon is jól szórakozunk. Chloé és Amber, Dannel egyetemben az asztalon táncoltak a tévéből szóló zenére. Lisa, és Jenny Markkal beszélgetett, de inkább csak röhögtek a semmin. Harry pedig ült a padlón kezében a boros üveggel, és egy szelet pizzával. Gondoltam, hogy elég neki mára az italból, hiszen a végén még nem is tudom alkoholmérgezést kap, azt pedig nem szeretném. Felálltam, és odasétáltam mellé. Ki akartam venni az üveget a kezéből, de ő gyorsabb volt, és én már a földön feküdtem mellette. Fölém hajolt, és elkezdte az érzékeny bőrt csókolgatni a nyakamon, amitől egyenesen kirázott a hideg, de borzalmasan jó érzés volt. Éreztem a belőle áradó alkohol szagát, így mikor kicsit meglöktem, karjai elernyedtek, és rám esett. Én csak nevettem, de ő csak ráncolva a homlokát felállt, és odament Liamhez. Kicsit meglepődtem, hogy lepattintott, de nem foglalkoztam vele, és inkább lerángattam Chloét az asztalról, akin már látszottak a hányás előjelei.

- Na. Ezt most miért kellett? – hisztizett barátnőm.

- Ha tudnád, hogy mennyire zöld a képed, te is lerángattál volna engem. – nevettem fel kínosan. Ahogy kimondta, Chloé elfutott, és tudtam, hogy gyanúm beigazolódott. Követtem, hogy segítsek neki, de ő csak gorombán elküldött, hogy nem kell neki ilyenkor senki, aki segítsen. Be is zárta az ajtót, szóval semmi esélyem se volt. Visszasétáltam a többiekhez, és meglepődve láttam, hogy a lányok bealudtak, ahogyan Dan is. Harry és Liam még mindig beszélgetett valamiről. Kicsit zavart, hogy mikor közelítettem feléjük, rám néztek és halkabbra vették, szóval nem akarják, hogy meg tudjam, miről susmorognak. Így hát megsértődve ledobtam magam a velük szemben lévő fotelba, és szuggeráltam őket pillantásaimmal. Már vagy 15 perce ülhettem ott, de a pillantásaim nem hatottak. Aztán eszembe jutott az alkohol hatása alatt lévő barátnőmre, aki a vécében okád már 15 perce. Megijedve felpattantam, és megpróbáltam bemenni a zárt ajtón, de nagyon kifogott rajtam.

- Chloé! Nyisd ki! – dörömböltem az ajtón. – Chlo! Legyél szíves kinyitni ezt a hülye ajtót. – semmi válasz. Óráknak tűnt, de valójában 10 perc lehetett, hogy barátnőm nem válaszolt, én pedig teli torokból üvöltöttem neki.

- Ellie! Jézusom, mi történt? – lépett mellém Liam, Harryvel a sarkában.

- Chloé körülbelül fél órája ment be, mert rosszul lett, de most nem válaszol, és az ajtó be van zárva. – motyogtam el a helyzetet.

- Semmi baj, biztos csak bealudt a padlón vagy valami. – mondta enyhén mosolyogva Liam.

- De Li. Ha aludna, akkor a dörömbölésemre, már rég felkelt volna. Vagy nincs igazam? – kérdeztem aggódóan.

- Basszus! Rohadtul igaza van. – fakadt ki Harry. – Menj odébb El.

Ahogy kimondta, és odébb csúsztam, ő pedig berúgta a fürdőszoba ajtót. Azonnal berohantam. Chloé csak ugyan a földön feküdt, de a feje véres volt. Bepánikoltam. Nem tudtam mi tévő legyek. A mentőket, még sem hívhatjuk, mert akkor soha többet senkit nem engednek sehova. Liam is bejött utánam, de csak lazán, Harry már viszont segített felemelni Chloé dermedt testét a földről, és belehelyeztük a kádba. Liam hozott egy párnát, és én meg csináltam vizes borogatást. Körül néztem, és vért véltem felfedezni a mosdókagyló melletti kis szekrény sarkán. Gondolom, oda ütötte be a fejét. Miután leellenőriztük Chloé életfunkcióit, legalábbis amiket tudtunk, Harry óvatosan felemelte, és bevitte a szobájába. Mellette maradtam, ahogy Harry is. Ő egy karosszékben helyezkedett el, míg én Chloé mellett az ágyon.

- Harry! – suttogtam.

- Mond hercegnő! – mondta rekedtes hangján.

- Gyere, feküdj ide mellém, mert neked nem kényelmes abban a székben, meg amúgy is, mikor van nekünk esélyünk együtt aludni. – az érvem körülbelül, mint egy nyolcévesé. De azt hiszem bejött, mert megéreztem két erős kezet a derekam köré fonódni, és az ágy süppedése jelentette azt, hogy Harry igennel válaszolt kérésemre. Karjai között gyorsan elnyomott az álom.

Thanksgiving

Sziasztok!
Most MÉG nem új fejezetet hoztam, hanem egy kicsike köszönet nyilvánítást, mindenki felé, aki olvassa, vagy segíti munkámat.
Nem fogok neveket mondani, mert az illetők, úgy is magukra ismernek.
Elsőként muszáj megköszönnöm drága barátnőmnek aki http://nenezzvisszaeldazeleted.blogspot.hu/ blogot írja.Ő mondta nekem, hogy elkezdhetném az irományaimat ki tenni az internetre.
És nem feledkezhetek meg arról se, aki ezt a gyönyörű fejlécet készítette a blogom számára. Neki is van egy blogja, és zseniális akár csak az előző. http://happilyfanfic.blogspot.hu/
És mind ezek után, szeretnék köszönetet mondani, annak a lánynak, aki rögtön meg írta a véleményét a történetről, ahogy elolvasta. Nem kis meglepetésemre egy gyönyörű, és kedves szöveget kaptam.
És köszönöm azoknak akik olvassák ezt a történetet, és remélem, hogy mindenkinek a kedvére teszek a fejezetekkel. Remélem, hogy a részek többsége mindenkinek tetszik.
Köszönöm, hogy része lehetek egy ilyen fantasztikus dolognak.
All the love.
xx
T

4. Hirtelen hangulat

"- Csak annyit tudok ígérni, hogy veled maradok. Remélem, ennyivel beéred. – suttogtam és támadtam le ajkait. Vad, de mégis érzéki csókunkat én szakítottam meg. Egy apró mosolyt küldtem szerelmem felé, mire ő elfordította a kulcsot a zárba, és beléptünk a házba."

Harry mondta, hogy mindjárt jön csak Anne hívta, és fel kell venni. Én csak mosolyogva bólintottam és biccentettem, hogy a nappaliban várom. Gondoltam, hogy ez nem csak egy fél perces beszélgetés lesz, ezért bementem a konyhába, és magamnak készítettem egy csésze citromos teát, Harrynek pedig egy jeges kávét, pont, ahogy szereti. Már csak a vanília fagyi tettem tányérba a kávéja mellé, mikor megéreztem két nagy kezet a derekamon.

- Nem kellett volna. – suttogta érzékien a fülembe.

- Tudod, ha már volt rá időm, és amúgy is, neked bármit babám. – mondtam és megfogtam a gőzölgő teám, azzal a mozdulattal ki is mentem a nappaliba. Leültem az egyik fotelba, és jeleztem az engem követő Harrynek, hogy üljön velem szembe. Leült, és az én szívem, úgy érzem ennél még soha sem vert hevesebben. Túl sok kérdésem volt, de nem akartam ezzel idegesíteni.

- Harry! Figyelj, amit az a lány mondott, hány százalékban igaz? – kérdeztem és a teámat nézegettem.

- Majdnem az egész igaz. Legalábbis amiket én csináltam, az, hogy ő segített az enyhe túlzás. Csak mindent elrontott. – mondta, de az utolsó szavakat csak az orra alá dörmögte.

- Tudom, hogy nem szívesen beszélnél erről, de ez nekem fontos. Tudnom kell, hogy mi történt, tudnom kell, hogy mit tettem veled. – könnyek szúrták a szememet, de erősnek kellett lennem, hiszen itt most Harry a fontos. Nem lehetek ekkora önző, hogy megint rólam szóljon minden. – Mielőtt elmondanád, egyet mondj meg nekem. Liam, vagy bármelyik banda tag tudta?

- Liam, de ő csak a vágásokat. Azokat is csak akkor, mikor meglátogatott. – mondta, és felvette a megfejthetetlen arcát.

- Légy szíves mesélj el mindent. De tényleg mindent, egy icipici részletet se hagyj ki. – mondtam, talán kicsit szigorúan, de ez így van rendjén. Értem senki ne bánkódjon, értem senki ne vagdossa magát, értem senki se éljen.

- Rendben. – sóhajtott. – Emlékszem, hogy mindent megbeszéltünk, hogy nekünk nem megy a távkapcsolat. Én azt mondtam, hogy igazad, van, de hazudtam. Nem érdekeltek a hülye féltékenységi rohamaid, én hittem benne, hogy érettségi végéig kihúzzuk, és utána visszamegyek és minden visszatér az eredetibe. Azt hittem, hogy tudok érted harcolni, de Liam leállított mondván, hogy majd úgy is eljön még a mi időnk. Ezen nagyon sokat gondolkodtam, és sajnos ott kötöttem ki, hogy a fájdalom jót tesz. Úgy hittem, hogy a fájdalom kell a fájdalomnak, és így majd a sebek begyógyulnak, de ez nem lett így. Egyre inkább többet bántottam magam, és anya is kezdett gyanakodni, a lábam télen ki se látszott a hegekből. Egyszer aztán nagyon mélyre vágtam, de a karomban. Elájultam, és másnap a kórházban ébredtem. Szerencsémre anya barátja talált rám, és látta, hogy nem akarom anya tudtára adni, ezért azt hazudtuk, hogy egy buliban rosszul lettem és bevittek az intenzívre. Mikor Liam itt volt látogatóban már nem vágtam magam, és erre büszke is voltam, hogy le tudtam vele állni. Li viszont nagyon dühös lett, és kioktatott, hogy ne legyek önző, és, hogy mi lenne vele nélkülem. Erre észbe kaptam, úgy ahogy. Mikor Liam elment, sajnos összezuhantam. Hallottam, hogy egy buliban Markkal csókolóztál. Mark maga mondta. A buli másnapján felhívott, hogy totál részeg volt, és nagyon sajnálja. Nem haragudtam rá, de mégis elfogott a féltékenység, és nem bírtam tovább. Önző üzem módba kapcsoltam, és felmásztam a tetőre. Nem is akartam leugrani, csak kimentem gondolkodni, és elszívni egy szál cigit. Aztán, valahogy eszembe jutott, hogy itt ezen a helyen senkiért nem akarok élni. Amikor ezek a gondolatok futottak végig bennem, úgy gondoltam ez a helyes. Nem tudom, hogy pontosan mi is történt, de annyira emlékszem, hogy az egyik itteni haverom fogott meg. Azóta is csak annyit tudok, hogy azért tudott megmenteni, mert szerencsémre nagy bagós és szemben lakik velünk, és meglátott. Azt már nem tudom, hogy hogyan jutott fel mellém, de megmentett. Itt már csak annyit kellett elrendeznem, hogy anya ne aggódjon, ezért az ő kérésére Klau anyukájához jártam, ilyen terápiára. Ennyi. – miközben beszélt láttam az arcán az önsajnálatot. Megvetette magát. Ez mind miattam van. Egy percig gondolkodtam, hogy ebben a helyzetben mi lenne a helyes.

- Mondj valamit, légy szíves. – láttam a szemében, hogy felgyülemlettek a könnycseppjei. Még mindig nem szóltam, csak odamentem hozzá, és átöleltem. Nem bírtam tovább, utat engedtem egy-két kósza könnycseppnek. Össze akartam görnyedni, és zokogni, de most nem rólam van szó. Muszáj meggyógyítanom azok után, amit tettem vele. Hallottam, hogy halkan zokog a hasamnál, ez engem már önmagában annyira elszomorított, hogy még több könny jött ki szemeim közül. Lehajoltam és megpusziltam a homlokát.

- Nagyon sajnálom Harry. Ez az egész az én hibám, tudhattam volna. – sírtam el magam. Egy pillanatra megijedtem, mikor magával rántott, és már ketten feküdtünk a kanapén.

- Ezért nem mondtam ezt neked. Nem akartam, hogy magadat hibáztasd. Az a baj, hogy itt én voltam a hülye aki képes lett volna eldobni az életét. – törölte meg a szemeit.

- Pedig az tök Rómeó és Júlia lett volna. – nevettem fel.

- Szóval azt szeretnéd, hogy úgy végezzük, mint ők? – húzta fel a szemöldökét.

- Istenem Harold, ne forgasd ki a szavaimat. – nevettem el magam, de hiba volt, mert arra a kis mozgásra le is estünk a szőnyegre. – Áú! – szisszentem fel.

- Minden rendben? – kérdezte hevesen.

- Persze, csak eshettünk volna rád, is, mert én egy kicsit kisebb vagyok. – mondtam még mindig az oldalamat fogva.

- Tudod, nekem ez a póz megfelelő. – kacsintott, és elvigyorodott. Nem akármilyen vigyort vett fel a bongyori, azt a perverz-et, amit én olyan csábítónak és undorítónak tartok egyben.

- Harold, szállj le rólam, nem vagyok a csajod. – mondtam mérgesen, de eszembe jutott, hogy ja, de a csaja vagyok. Elvörösödtem, és hebegve kijavítottam a szóbotlásom. Nem hiszem, hogy hallotta, mert közben lekászálódott rólam.

- Ha nem vagy a csajom, akkor ki vagy te nekem, édes szívem megmondanád? – nézett rám azzal az idegesítően helyes kérdő tekintetével.

- Én Harry, képzeld, a barátnőd vagyok, nem a csajod. – hát ezzel sokat mondtam.

- Kérlek, mesélj még Eleanor! – nevetett és megindult felém. Gondoltam, ha már itt leszek három napig ezzel az őrülttel, akkor játszunk egy kicsit. Elfutottam. Természetesen, ő meg utánam. Nem tudtam, hova is menjek, aztán a Gemmának fenntartott szobába vetettem be magam, és elbújtam a szekrényben. Hallottam, hogy Harry elrohan az ajtó előtt, és csak magamban nevette, hogy végre egyszer én nyertem a játékot. Elszóltam magam. Kinyitódott a szekrényajtó, és két kéz ragadott meg. Harry az ágyra dobott, és elkezdett csikizni. Csak is kizárólag ő és Chloé tudja a legcsikisebb pontomat, és ez most nagyon nem vált hasznomra. Próbáltam ellen állni, de ő nagyobb volt nálam. Szerencsémre a harcunk közepén megszólalt a csengő.

- Hercegnő, ezt még nagyon nem fejeztük be. – mondta és lágy csókot lehelt ajkaimra. Követtem az ajtóig. Kíváncsi voltam ki az ilyenkor. Harry kinyitotta, és egy velünk egy idő srác álhatott az ajtóban. Szőke haja volt, és izmos karjai. Harry lepacsizott vele, gondolom az egyik haverja.

- Balu, elfelejtettem lemondani, bocsánat. Totál ki ment a fejemből, de nem akarsz bejönni? – nézett a srácra Harry bocsánatkérően. Szuggerálva néztem rá, hátha észreveszi, és bemutat, de Balu megelőzte.

- Szia! Buhai Balázs vagyok, de szólíts csak Balunak. – mosolygott és nyújtotta a kezét.

- Szia! Én Eleanor Shaun, de csak El. – ráztam vele kezet. Harry magában nyugtázta, hogy ez is sikerült, de láttam a feszültséget benne.

- Harry semmi gáz. Majd jövő héten duplára jövök maximum. Úgy is van dolgom a környéken. – mondta mosolyogva, de le se vette rólam a szemét, ami kissé zavarba hozott.

- Rendben haver, és tényleg bocsi. – megint lepacsiztak, én pedig kaptam egy-egy puszit, és Balu sarkon fordult és elment. Én csak nyugodtan elsétáltam a nappaliba, és leültem a teám mellé. Belekortyoltam, kicsit kihűlt, de pont jó volt. Megint csöngettek. Ez nagyon meglepő volt, mi az, az én Harry-m ennyire híres lenne? A gondolat megnevetetett. Harry szitkozódva nyitott ajtót. Egy étel futár volt. Nem is emlékszem, hogy rendeltünk volna kaját. Ugyan, nem ez a lényeg, csak az, hogy kaja. Harry kifizette, és behozta a pizzát, két tányér kíséretében. Bekapcsolta a tévét, mögém ült, és vett egy szeletet. A szívem nagyot dobbant, hogy még emlékszik. Az első évfordulónkon, csak egy doboz pizzával, és egy filmmel voltunk elfoglalva, na meg egymással, és azután sokszor csináltuk ezt. Én a mellkasára dőltem, és a tévét bámulva úgy ettünk. Olyan meghitt volt.

Megint ezt csináltuk, és könnyek szöktek a szemembe az emlékek hatására.

- Harry, mit akartatok csinálni Baluval?

- Tudod, nem hagytam abba a zenélést. Egyik héten unatkoztam, még párhónapja, és énekelgettem, dalokat írtam. Balu az egyik osztálytársam bátya. Dolgozott már Ellie Gouldinggal, és James Arthurral. – nem hagytam, hogy befejezze.

- Akkor, miért van most itt Magyarországon? – kérdeztem.

- Meg kereste a pénzt, amiből eléldegél, és itt talált egy számára megfelelő munkát is. Azt mondta, hogy túl nagy neki a felhajtás oda kint, hiszen ő ehhez a csiga lassú világhoz szokott hozzá. – vett egy mély levegőt. – Együtt dolgozunk mostanában néhány dalon, hiszen ha visszamegyek, elő kell, hogy rukkoljak valamivel Marknak, nem de? – nevetett fel.

- Ez tök jó. Éreztem, hogy nem hagytad abba. Ugye, megmutatod őket? – kérdeztem boci szemeket eresztve rá.

- Ne is álmodj róla szépségem. – nevetett. – Majd ha Marknak tetszik, akkor mindenki hallhatja őket, de addig nem.

- Gonosz vagy Harry Styles. – mondtam és bevágtam a mű durcámat.

- Jaj, Ellie. Ne kezd el. – mondta és közelebb húzva magához megpuszilt. Időközben befejeztem a zabálást, és megpróbáltam minden porcikámmal közelebb menni Harryhez, amennyire csak lehet. Harry átkapcsolt a hírekre, amiből egy szót sem értettem, de feltűnt, hogy mindjárt leragadnak a szemeim a fáradtságtól. Az unalmas műsor segített elbóbiskolásomban.