5. Álomvilág

Sziasztok:) Csak egy kis gyors előszó! Azért teszek ma fel két részt, mert mind a kettő rövid rész, és gondoltam, így mindenkinek jobb. És még egy dolog, légyszíves nézzétek meg az ezelőtti bejegyzésem, mert fontos tudnotok. All the lovexxT

"Harry átkapcsolt a hírekre, amiből egy szót sem értettem, de feltűnt, hogy mindjárt leragadnak a szemeim a fáradtságtól. Az unalmas műsor segített elbóbiskolásomban."

- Mi lenne ha, alakítanánk egy „bandát”? – vetette fel Amber.

- Csajszi, mi már így is egy banda vagyunk, nem kell rajta mit alakítani. – nevetett fel Mark. Én sem értettem, hogy pontosan mire is gondolt Amber, de reméltem, hogy kifejti ötletét.

- Jaj, istenem Mark. Úgy gondolom, hogy mindenki tud valamennyire énekelni, nem? Harry és Liam meg főleg. Mark gitározik, és El nagyon jó dalokat tud írni. Itt arra gondolok, hogy igen alakíthatnánk egy bandát. – mindenki csak nagyokat pislogott a lányra. – Szeretjük ezt csinálni, nem de? Lehetne ez a munkánk. Legjobb barátok vagyunk az istenért. Együtt dolgozhatnánk, és csinálhatnánk azt, amit szeretünk. Értitek már? – és itt esett le, hogy Amber miről is beszél pontosan.

Belegondoltam. Csak úgy kattogott az agyam, mert ez egy nagyon jó ötlet volt. Nem is akartam mást, csak, hogy ne kelljen soha elválnom barátaimtól. Soha.

- Szerintem ez egy kitűnő ötlet. Mikor kezdünk? – mosolyogtam. Amber a nyakamba ugrott, és láttam a többieken, hogy nem nagyon értik ezt az elképzelést.

- Lányok… Egy banda, nem 9-10 emberből áll, hanem 4-5-ből. – húzta a száját Liam.

- Nyugi Amber ez jó lesz így csak ezek a nyomorultak még nem értették meg. Hagyjuk őket gondolkodni. – mosolyogtam, és hát a nyomorult megjegyzőre kaptam, egy-két szúrós pillantást, de a kedvem határozatlanul jó maradt. Oda billegtem Harry-hez, és rá mosolyogtam.

- Tudom, hogy te meg értetted Amber szándékait. – mondtam neki halkan.

- Igen El, de nem is tudom. Én hamarosan 18 vagyok, te pedig épp 17, és ez nem egy kis meló. – dörzsölte homlokát. – Igaz, nagyon tetszik az ötlet, de nem tudom, nem akarom, hogy a végén az egész bagázs csalódjon. Nem akarok senkit összetörve látni.

- Megértem. – mondtam egyetértően. – Várj csak! Eszembe jutott valami. – csillant fel a szemem.

- Mond hercegnő. – mosolygott rám.

- Mi lenne, ha nem bandát alkotnánk, hanem csak dalokat írogatnánk, aztán majd a sors hozza a további dolgokat. Meg persze azért felvennénk egy-két dalt, de ebben az esetben nem hiszem, hogy olyan sokat lehetne csalódni. – hadartam el ötletem. Harry arcát fürkésztem, hátha kapok valami visszajelzést, de semmi, csak a gondolkodó arca.

- Rendben, ez beválhat. – adott egy cuppanós puszit az arcomra.

Harry elmondta a többieknek az ötletem, akiknek pár perc után sikerült feldolgozni a hallottakat. Mondom, hogy nyomik. Magamba nevettem rajtuk, és örültem mikor meghallottam, hogy mindenki egyetért. Körbe ültünk, egy szőnyegen, és elkezdtünk ötletezni, hogy mi is és hogyan is legyen. Időközben rendeltünk pizzát, és előkerült egy üveg fehér bor is. Végül is tavaszi szünet volt. A bor hatására, mindenki jobban pörgött, én pedig szokásomhoz híven elkezdtem dalokat írogatni. Itt írtam a Rock Me-t, persze nem egyedül. Liam segített a legtöbbet, de Lisában és Markban sem csalódtam. A többiek inkább csak nevettek bármin amit mondtunk nekik.
Chloéknál voltunk, mert a szülei elutaztak üzleti ügyben, és szerencsére megkaptuk a bizalmukat is. Én és Liam, mint mindig jót beszélgettünk. Mi ittuk a legkevesebbet, hiszen kell mindig legalább egy ember, aki vigyáz a többiekre. Általában ezek mi vagyunk Li-vel. De engem ez nem zavar, hiszen mi józanon is jól szórakozunk. Chloé és Amber, Dannel egyetemben az asztalon táncoltak a tévéből szóló zenére. Lisa, és Jenny Markkal beszélgetett, de inkább csak röhögtek a semmin. Harry pedig ült a padlón kezében a boros üveggel, és egy szelet pizzával. Gondoltam, hogy elég neki mára az italból, hiszen a végén még nem is tudom alkoholmérgezést kap, azt pedig nem szeretném. Felálltam, és odasétáltam mellé. Ki akartam venni az üveget a kezéből, de ő gyorsabb volt, és én már a földön feküdtem mellette. Fölém hajolt, és elkezdte az érzékeny bőrt csókolgatni a nyakamon, amitől egyenesen kirázott a hideg, de borzalmasan jó érzés volt. Éreztem a belőle áradó alkohol szagát, így mikor kicsit meglöktem, karjai elernyedtek, és rám esett. Én csak nevettem, de ő csak ráncolva a homlokát felállt, és odament Liamhez. Kicsit meglepődtem, hogy lepattintott, de nem foglalkoztam vele, és inkább lerángattam Chloét az asztalról, akin már látszottak a hányás előjelei.

- Na. Ezt most miért kellett? – hisztizett barátnőm.

- Ha tudnád, hogy mennyire zöld a képed, te is lerángattál volna engem. – nevettem fel kínosan. Ahogy kimondta, Chloé elfutott, és tudtam, hogy gyanúm beigazolódott. Követtem, hogy segítsek neki, de ő csak gorombán elküldött, hogy nem kell neki ilyenkor senki, aki segítsen. Be is zárta az ajtót, szóval semmi esélyem se volt. Visszasétáltam a többiekhez, és meglepődve láttam, hogy a lányok bealudtak, ahogyan Dan is. Harry és Liam még mindig beszélgetett valamiről. Kicsit zavart, hogy mikor közelítettem feléjük, rám néztek és halkabbra vették, szóval nem akarják, hogy meg tudjam, miről susmorognak. Így hát megsértődve ledobtam magam a velük szemben lévő fotelba, és szuggeráltam őket pillantásaimmal. Már vagy 15 perce ülhettem ott, de a pillantásaim nem hatottak. Aztán eszembe jutott az alkohol hatása alatt lévő barátnőmre, aki a vécében okád már 15 perce. Megijedve felpattantam, és megpróbáltam bemenni a zárt ajtón, de nagyon kifogott rajtam.

- Chloé! Nyisd ki! – dörömböltem az ajtón. – Chlo! Legyél szíves kinyitni ezt a hülye ajtót. – semmi válasz. Óráknak tűnt, de valójában 10 perc lehetett, hogy barátnőm nem válaszolt, én pedig teli torokból üvöltöttem neki.

- Ellie! Jézusom, mi történt? – lépett mellém Liam, Harryvel a sarkában.

- Chloé körülbelül fél órája ment be, mert rosszul lett, de most nem válaszol, és az ajtó be van zárva. – motyogtam el a helyzetet.

- Semmi baj, biztos csak bealudt a padlón vagy valami. – mondta enyhén mosolyogva Liam.

- De Li. Ha aludna, akkor a dörömbölésemre, már rég felkelt volna. Vagy nincs igazam? – kérdeztem aggódóan.

- Basszus! Rohadtul igaza van. – fakadt ki Harry. – Menj odébb El.

Ahogy kimondta, és odébb csúsztam, ő pedig berúgta a fürdőszoba ajtót. Azonnal berohantam. Chloé csak ugyan a földön feküdt, de a feje véres volt. Bepánikoltam. Nem tudtam mi tévő legyek. A mentőket, még sem hívhatjuk, mert akkor soha többet senkit nem engednek sehova. Liam is bejött utánam, de csak lazán, Harry már viszont segített felemelni Chloé dermedt testét a földről, és belehelyeztük a kádba. Liam hozott egy párnát, és én meg csináltam vizes borogatást. Körül néztem, és vért véltem felfedezni a mosdókagyló melletti kis szekrény sarkán. Gondolom, oda ütötte be a fejét. Miután leellenőriztük Chloé életfunkcióit, legalábbis amiket tudtunk, Harry óvatosan felemelte, és bevitte a szobájába. Mellette maradtam, ahogy Harry is. Ő egy karosszékben helyezkedett el, míg én Chloé mellett az ágyon.

- Harry! – suttogtam.

- Mond hercegnő! – mondta rekedtes hangján.

- Gyere, feküdj ide mellém, mert neked nem kényelmes abban a székben, meg amúgy is, mikor van nekünk esélyünk együtt aludni. – az érvem körülbelül, mint egy nyolcévesé. De azt hiszem bejött, mert megéreztem két erős kezet a derekam köré fonódni, és az ágy süppedése jelentette azt, hogy Harry igennel válaszolt kérésemre. Karjai között gyorsan elnyomott az álom.