4. Hirtelen hangulat

"- Csak annyit tudok ígérni, hogy veled maradok. Remélem, ennyivel beéred. – suttogtam és támadtam le ajkait. Vad, de mégis érzéki csókunkat én szakítottam meg. Egy apró mosolyt küldtem szerelmem felé, mire ő elfordította a kulcsot a zárba, és beléptünk a házba."

Harry mondta, hogy mindjárt jön csak Anne hívta, és fel kell venni. Én csak mosolyogva bólintottam és biccentettem, hogy a nappaliban várom. Gondoltam, hogy ez nem csak egy fél perces beszélgetés lesz, ezért bementem a konyhába, és magamnak készítettem egy csésze citromos teát, Harrynek pedig egy jeges kávét, pont, ahogy szereti. Már csak a vanília fagyi tettem tányérba a kávéja mellé, mikor megéreztem két nagy kezet a derekamon.

- Nem kellett volna. – suttogta érzékien a fülembe.

- Tudod, ha már volt rá időm, és amúgy is, neked bármit babám. – mondtam és megfogtam a gőzölgő teám, azzal a mozdulattal ki is mentem a nappaliba. Leültem az egyik fotelba, és jeleztem az engem követő Harrynek, hogy üljön velem szembe. Leült, és az én szívem, úgy érzem ennél még soha sem vert hevesebben. Túl sok kérdésem volt, de nem akartam ezzel idegesíteni.

- Harry! Figyelj, amit az a lány mondott, hány százalékban igaz? – kérdeztem és a teámat nézegettem.

- Majdnem az egész igaz. Legalábbis amiket én csináltam, az, hogy ő segített az enyhe túlzás. Csak mindent elrontott. – mondta, de az utolsó szavakat csak az orra alá dörmögte.

- Tudom, hogy nem szívesen beszélnél erről, de ez nekem fontos. Tudnom kell, hogy mi történt, tudnom kell, hogy mit tettem veled. – könnyek szúrták a szememet, de erősnek kellett lennem, hiszen itt most Harry a fontos. Nem lehetek ekkora önző, hogy megint rólam szóljon minden. – Mielőtt elmondanád, egyet mondj meg nekem. Liam, vagy bármelyik banda tag tudta?

- Liam, de ő csak a vágásokat. Azokat is csak akkor, mikor meglátogatott. – mondta, és felvette a megfejthetetlen arcát.

- Légy szíves mesélj el mindent. De tényleg mindent, egy icipici részletet se hagyj ki. – mondtam, talán kicsit szigorúan, de ez így van rendjén. Értem senki ne bánkódjon, értem senki ne vagdossa magát, értem senki se éljen.

- Rendben. – sóhajtott. – Emlékszem, hogy mindent megbeszéltünk, hogy nekünk nem megy a távkapcsolat. Én azt mondtam, hogy igazad, van, de hazudtam. Nem érdekeltek a hülye féltékenységi rohamaid, én hittem benne, hogy érettségi végéig kihúzzuk, és utána visszamegyek és minden visszatér az eredetibe. Azt hittem, hogy tudok érted harcolni, de Liam leállított mondván, hogy majd úgy is eljön még a mi időnk. Ezen nagyon sokat gondolkodtam, és sajnos ott kötöttem ki, hogy a fájdalom jót tesz. Úgy hittem, hogy a fájdalom kell a fájdalomnak, és így majd a sebek begyógyulnak, de ez nem lett így. Egyre inkább többet bántottam magam, és anya is kezdett gyanakodni, a lábam télen ki se látszott a hegekből. Egyszer aztán nagyon mélyre vágtam, de a karomban. Elájultam, és másnap a kórházban ébredtem. Szerencsémre anya barátja talált rám, és látta, hogy nem akarom anya tudtára adni, ezért azt hazudtuk, hogy egy buliban rosszul lettem és bevittek az intenzívre. Mikor Liam itt volt látogatóban már nem vágtam magam, és erre büszke is voltam, hogy le tudtam vele állni. Li viszont nagyon dühös lett, és kioktatott, hogy ne legyek önző, és, hogy mi lenne vele nélkülem. Erre észbe kaptam, úgy ahogy. Mikor Liam elment, sajnos összezuhantam. Hallottam, hogy egy buliban Markkal csókolóztál. Mark maga mondta. A buli másnapján felhívott, hogy totál részeg volt, és nagyon sajnálja. Nem haragudtam rá, de mégis elfogott a féltékenység, és nem bírtam tovább. Önző üzem módba kapcsoltam, és felmásztam a tetőre. Nem is akartam leugrani, csak kimentem gondolkodni, és elszívni egy szál cigit. Aztán, valahogy eszembe jutott, hogy itt ezen a helyen senkiért nem akarok élni. Amikor ezek a gondolatok futottak végig bennem, úgy gondoltam ez a helyes. Nem tudom, hogy pontosan mi is történt, de annyira emlékszem, hogy az egyik itteni haverom fogott meg. Azóta is csak annyit tudok, hogy azért tudott megmenteni, mert szerencsémre nagy bagós és szemben lakik velünk, és meglátott. Azt már nem tudom, hogy hogyan jutott fel mellém, de megmentett. Itt már csak annyit kellett elrendeznem, hogy anya ne aggódjon, ezért az ő kérésére Klau anyukájához jártam, ilyen terápiára. Ennyi. – miközben beszélt láttam az arcán az önsajnálatot. Megvetette magát. Ez mind miattam van. Egy percig gondolkodtam, hogy ebben a helyzetben mi lenne a helyes.

- Mondj valamit, légy szíves. – láttam a szemében, hogy felgyülemlettek a könnycseppjei. Még mindig nem szóltam, csak odamentem hozzá, és átöleltem. Nem bírtam tovább, utat engedtem egy-két kósza könnycseppnek. Össze akartam görnyedni, és zokogni, de most nem rólam van szó. Muszáj meggyógyítanom azok után, amit tettem vele. Hallottam, hogy halkan zokog a hasamnál, ez engem már önmagában annyira elszomorított, hogy még több könny jött ki szemeim közül. Lehajoltam és megpusziltam a homlokát.

- Nagyon sajnálom Harry. Ez az egész az én hibám, tudhattam volna. – sírtam el magam. Egy pillanatra megijedtem, mikor magával rántott, és már ketten feküdtünk a kanapén.

- Ezért nem mondtam ezt neked. Nem akartam, hogy magadat hibáztasd. Az a baj, hogy itt én voltam a hülye aki képes lett volna eldobni az életét. – törölte meg a szemeit.

- Pedig az tök Rómeó és Júlia lett volna. – nevettem fel.

- Szóval azt szeretnéd, hogy úgy végezzük, mint ők? – húzta fel a szemöldökét.

- Istenem Harold, ne forgasd ki a szavaimat. – nevettem el magam, de hiba volt, mert arra a kis mozgásra le is estünk a szőnyegre. – Áú! – szisszentem fel.

- Minden rendben? – kérdezte hevesen.

- Persze, csak eshettünk volna rád, is, mert én egy kicsit kisebb vagyok. – mondtam még mindig az oldalamat fogva.

- Tudod, nekem ez a póz megfelelő. – kacsintott, és elvigyorodott. Nem akármilyen vigyort vett fel a bongyori, azt a perverz-et, amit én olyan csábítónak és undorítónak tartok egyben.

- Harold, szállj le rólam, nem vagyok a csajod. – mondtam mérgesen, de eszembe jutott, hogy ja, de a csaja vagyok. Elvörösödtem, és hebegve kijavítottam a szóbotlásom. Nem hiszem, hogy hallotta, mert közben lekászálódott rólam.

- Ha nem vagy a csajom, akkor ki vagy te nekem, édes szívem megmondanád? – nézett rám azzal az idegesítően helyes kérdő tekintetével.

- Én Harry, képzeld, a barátnőd vagyok, nem a csajod. – hát ezzel sokat mondtam.

- Kérlek, mesélj még Eleanor! – nevetett és megindult felém. Gondoltam, ha már itt leszek három napig ezzel az őrülttel, akkor játszunk egy kicsit. Elfutottam. Természetesen, ő meg utánam. Nem tudtam, hova is menjek, aztán a Gemmának fenntartott szobába vetettem be magam, és elbújtam a szekrényben. Hallottam, hogy Harry elrohan az ajtó előtt, és csak magamban nevette, hogy végre egyszer én nyertem a játékot. Elszóltam magam. Kinyitódott a szekrényajtó, és két kéz ragadott meg. Harry az ágyra dobott, és elkezdett csikizni. Csak is kizárólag ő és Chloé tudja a legcsikisebb pontomat, és ez most nagyon nem vált hasznomra. Próbáltam ellen állni, de ő nagyobb volt nálam. Szerencsémre a harcunk közepén megszólalt a csengő.

- Hercegnő, ezt még nagyon nem fejeztük be. – mondta és lágy csókot lehelt ajkaimra. Követtem az ajtóig. Kíváncsi voltam ki az ilyenkor. Harry kinyitotta, és egy velünk egy idő srác álhatott az ajtóban. Szőke haja volt, és izmos karjai. Harry lepacsizott vele, gondolom az egyik haverja.

- Balu, elfelejtettem lemondani, bocsánat. Totál ki ment a fejemből, de nem akarsz bejönni? – nézett a srácra Harry bocsánatkérően. Szuggerálva néztem rá, hátha észreveszi, és bemutat, de Balu megelőzte.

- Szia! Buhai Balázs vagyok, de szólíts csak Balunak. – mosolygott és nyújtotta a kezét.

- Szia! Én Eleanor Shaun, de csak El. – ráztam vele kezet. Harry magában nyugtázta, hogy ez is sikerült, de láttam a feszültséget benne.

- Harry semmi gáz. Majd jövő héten duplára jövök maximum. Úgy is van dolgom a környéken. – mondta mosolyogva, de le se vette rólam a szemét, ami kissé zavarba hozott.

- Rendben haver, és tényleg bocsi. – megint lepacsiztak, én pedig kaptam egy-egy puszit, és Balu sarkon fordult és elment. Én csak nyugodtan elsétáltam a nappaliba, és leültem a teám mellé. Belekortyoltam, kicsit kihűlt, de pont jó volt. Megint csöngettek. Ez nagyon meglepő volt, mi az, az én Harry-m ennyire híres lenne? A gondolat megnevetetett. Harry szitkozódva nyitott ajtót. Egy étel futár volt. Nem is emlékszem, hogy rendeltünk volna kaját. Ugyan, nem ez a lényeg, csak az, hogy kaja. Harry kifizette, és behozta a pizzát, két tányér kíséretében. Bekapcsolta a tévét, mögém ült, és vett egy szeletet. A szívem nagyot dobbant, hogy még emlékszik. Az első évfordulónkon, csak egy doboz pizzával, és egy filmmel voltunk elfoglalva, na meg egymással, és azután sokszor csináltuk ezt. Én a mellkasára dőltem, és a tévét bámulva úgy ettünk. Olyan meghitt volt.

Megint ezt csináltuk, és könnyek szöktek a szemembe az emlékek hatására.

- Harry, mit akartatok csinálni Baluval?

- Tudod, nem hagytam abba a zenélést. Egyik héten unatkoztam, még párhónapja, és énekelgettem, dalokat írtam. Balu az egyik osztálytársam bátya. Dolgozott már Ellie Gouldinggal, és James Arthurral. – nem hagytam, hogy befejezze.

- Akkor, miért van most itt Magyarországon? – kérdeztem.

- Meg kereste a pénzt, amiből eléldegél, és itt talált egy számára megfelelő munkát is. Azt mondta, hogy túl nagy neki a felhajtás oda kint, hiszen ő ehhez a csiga lassú világhoz szokott hozzá. – vett egy mély levegőt. – Együtt dolgozunk mostanában néhány dalon, hiszen ha visszamegyek, elő kell, hogy rukkoljak valamivel Marknak, nem de? – nevetett fel.

- Ez tök jó. Éreztem, hogy nem hagytad abba. Ugye, megmutatod őket? – kérdeztem boci szemeket eresztve rá.

- Ne is álmodj róla szépségem. – nevetett. – Majd ha Marknak tetszik, akkor mindenki hallhatja őket, de addig nem.

- Gonosz vagy Harry Styles. – mondtam és bevágtam a mű durcámat.

- Jaj, Ellie. Ne kezd el. – mondta és közelebb húzva magához megpuszilt. Időközben befejeztem a zabálást, és megpróbáltam minden porcikámmal közelebb menni Harryhez, amennyire csak lehet. Harry átkapcsolt a hírekre, amiből egy szót sem értettem, de feltűnt, hogy mindjárt leragadnak a szemeim a fáradtságtól. Az unalmas műsor segített elbóbiskolásomban.