19. Deja vu

Kukucs:3

Ezen a héten valószínűleg ezen kívül még egy rész várható, de még nem tudom biztosan megmondani. A facebook csoportban mindenről informállak benneteket. Amibe itt lehet belépni: KATT

És köszönöm szépen a 6000+ kattintást.

Visszajelzést még mindig szeretnék kérni. 

Jó olvasást.

All the love

xx T

"Hirtelen azon kaptam magam, hogy eleresztek egy mosolyt. Harry pedig perzselően közelhajolt hozzám.

- Szabad? – kérdezte könyörgően, mégis visszafogottan, én pedig lélegzet sem véve válaszoltam…"

Kérdésén el kellett gondolkodnom, hiszen most, hogy konkrétan fél évig kerültem, így lehet, hogy nem kéne ilyen könnyen adnom magam. Nem kaphat vissza csak egy dallal, nem folyhatok bele a karjaiba ilyen gyorsan. Így hát kezemet mellkasára vezettem és egy finom mozdulattal megállítottam.

- Szeretsz még? – kérdeztem félelemmel a hangomban.

- Mégis miért kérdezed, hiszen te is tudod, hogy bármit megadnék érted. – az arcán nem csak a meglepettség, de a csalódottságot is véltem felfedezni. Egy pillanatra el, fordítottam arcomat a zöld íriszeitől és körbe pásztáztam a termen. Mark, Niall, Liam, Louis, és Chloé is figyelte a köztem és fürtöske közt zajló eseményeket. – Mit szeretnél Ellie? Mivel bizonyítsam be neked, hogy érzéseim ugyanolyan erősek mielőtt szakítottunk? – mondta elkeseredett tekintettel. Szakítottunk. Igen így van, és miért is tettük, pontosabban tettem? Meg volt az oka... Ez olyan mikor a diákok beszélnek órán és nyilván nem azért diskurálnak, mert a tanár érdekes.

Nem tudtam neki válaszolni, mert én még szeretem... Ebből kifolyólag nem tudtam, hogy az eszemre vagy a szívemre hallgassak.

- Istenem, pedig ez volt az eddigi leghosszabb fogadalmam, amit betartottam. – nevettem el magam és közelebb húzódtam Harryhez. Ő egy pillanatig furcsán nézett rám, de ahogy ajkaimat az övének tettem, úgy gondolom megértette a helyzetet és egy hosszú, szenvedélyes csókban forrtunk össze.

Zilálva váltunk el egymástól, homlokunkat összetapasztottuk és egy teljes percig így álltunk. Harry épp levegőt vett, hogy belekezdjen egy mondatba, de sajnos közbe vágtak.

- Na, végre! Már ideje volt. – rikkantotta el magát mellettünk Zayn. Harry rosszalló pillantásokat vetett barátjára, amiért közbeszólt.

- Harry ne nézz így! – nevetett Liam. – Te is tudod, hogy így van.

- Igen és én is tudom. – nevettem vele együtt, mire Styles is beadta a derekát és elengedett egy mosolyt. Átöleltem a szerelmem, és a fülébe súgtam.

- Kérlek, bocsáss meg, rettenetesen hülye voltam. – mondtam halkan és saját magamban csalódva. Harry mozdulata gyors volt és meglepő, de ugyanakkor nagyon figyelmes és kedves, illetve megértő. Átölelt, de nem, úgy ahogy szokott. Ebben félelmetesen sok érzelem volt. Ahogy tartott a karjaiban, épp készültem összecsuklani, de erős karjai a lábaimon tartottak. Érezte, hogy teljes testsúlyommal belenehezedek ölelésünkbe és hálát adok az égnek, hogy ennyire jól ismer. Amilyen gyorsan csak tudott leültetett egy közelben lévő bárszékre. Hálás mosollyal néztem fel rá. Elcseverésztünk egy fél órán át, mikor is egy fekete öltönyös fickó hirtelen felbukkant barátom mellett és a fülébe súgott valamit. Harry arca rezzenés mentes maradt, miközben fülébe kapta az információkat.

- Hercegnő, sajnos el kell mennem egy kicsit, mert el kell kezdenünk készülni az interjúkra. – mondta amint a fickó elsuhant. Hiányzott, hogy valaki, akit szeretek hercegnőnek hívjon, így hát megmosolyogtam a dolgot.

- Menj csak. – hajoltam közelebb és loptam egy csókot, ő pedig sarkon fordult és elillant a szemeim elől. Ott ültem mosolyogva, egyedül. Nem zavart, hisz most így minden rendben. Gyorsan elővettem a mobilom és írtam anyáéknak egy üzenetet, amiben benne volt, hogy újra együtt vagyok Harryvel és, hogy majd később mindent megmagyarázok. Ugyan ezt az üzenetet elküldtem a két testvéremnek is. Tommy azonnal válaszolt és gondolom ő nagyon örült, hiszen nem voltam a legjobb formában mióta nem voltunk együtt.

- Csipkerózsika felébredt az álmából? – hallottam meg barátnőm hangját. Felnéztem és ott állt Liammel a sarkában.

- Ezt hogy érted? – kérdeztem leplezett nyugalommal.

- Ugyan már Ellie! – mondta cinikusan Chloé. – Szereted?

- Már miért ne szeretné, különben nem smárolta volna le mindenki szeme láttára. – koppintott a lány fejére, amin muszáj volt nevetnem.

- Igen, de Ellie pont mielőtt idejöttünk azt mondta nekem, hogy nem szerelmes Harrybe. – ahogy ezt meghallottam eszembe jutott a keserű emlék, és végig futott hátamon a hideg. Liamet elnézve vagy szellemet látott, vagy csak nem tudja mit történt.

- Liam, mi az? Szellemet láttál? – próbáltam viccelődni. A fiú nyelt egy nagyot és válaszolt.

- Ami azt illeti, igen. – emelte fel mutató ujját és mögém mutatott. Hátra néztem és az ájulás kerülgetett. Harry ott állt, tudom, hogy mindent hallott, hisz látszott rajta. Elkezdtem hebegni, de ő csak sarkon fordult és elsietett. Utána mentem volna, de Liam visszatartott. Kiabáltam, rúg-kapálóztam, de nem engedtek utána.

A könnyeim patakokban folytak, mikor hirtelen valaki megrántotta a vállam.

- El, minden rendben? – kérdezte Chloé. Tekintete rémültnek tűnt számomra.

- Mi, m-i történt? – kérdeztem pánikszerűen.

- A telefonoddal babráltál, mikor egyszer csak azt vettem észre, hogy elkezdesz sírni. Ismétlem, minden rendben? – kérdezte aggódva.

- Hol van Harry? – kérdeztem elszántan az arcomat törölgetve.

- Hátul a fiúkkal az interjúra készülődnek… - a lányba fojtva a szót elindultam az említett helyszín felé. Ahogy haladtam, többnél-több híres arcot láttam. Ott volt Perrie Edwards a Little Mixből, aztán Selena Gomezt véltem felfedezni az egyik asztalnál ülve. Mikor hirtelen a lábam elé nem figyelve neki ütköztem valakinek. Mindkettőnk megtántorodott, de főleg én, mikor megláttam kivel karamboloztam. Cara, Cara Delevingne. Imádom ezt a nőt, de sajnos most egy bocsánat hebegésénél többet nem tudtam vele beszélni, mert muszáj volt Harryt megtalálnom.

Szépen lassan megtaláltam a fiúk „rejtekhelyét”, amit biztonsági őrök védtek.

- Hölgyem! Ide nem mehet be. – közölte velem az egyik gorilla, mikor megpróbáltam besétálni.

- Bocsánat, de vészhelyzet van. Mellesleg nem csak egy szimpla vendég vagyok, hanem Harry Styles barátnője, és a fiúk egyik munkatársa. Kérem, engedjen be, mert tényleg vészhelyzetről van szó. – daráltam le idegesen az érveimet. Az őr egy pillanatig furcsállva méregetett, mikor intett a kezével, hogy beljebb mehetek.

Ahogy beléptem a ponyva mögé, megláttam a fiúkat, egy kanapén ültek és „tárgyaltak”. Ők még nem láttak engem, viszont én már a beszélgetésüket is hallottam.

- Mi van haver? – kérdezte Niall Harryt.

- Remélem minden rendben lesz. Tudjátok majdnem pánikrohamot kaptam, mikor megtudtam, hogy el fogom veszíteni. – ahogy ezeket a szavakat hangba öntötte én elsápadva néztem magam elé. Olyan ismerősek voltak a szavai, de fogalmam se volt honnan. Átgondoltam, hogy honnan is, mikor beugrott, hogy abból az álmomból, ami június 23.-án volt esedékes, az nap mikor a fiúkat összerakták és én lemaradtam róla. Mikor minden tudatosult bennem, vettem egy mély levegőt és elindultam az 5 fiú felé. Harry és Zayn háttal ültek nekem, miközben Louis, Niall és Liam körbe velük szemben. Niall mikor észrevett rám mosolygott és intett nekem, amire a többi fiú is felfigyelt. Mikor az én göndöröm hátra fordult felcsillantak a szemei és ezt jó volt látni.

- Szia, édes! – köszöntött mosolyogva. – Mi járatban errefelé?

- Beszélhetnénk? – ráncoltam a homlokom és hozzátettem. – Kettesben.

Arca rémültnek tűnt, de bólintott és felállt. Elvezetett egy kicsit messzebbi folyósóra ahol intett, hogy itt már senki nem hallhat minket.

- Bocsánat, én nem akartalak megrémiszteni, egyszerűen csak mondani akarok valamit. – néztem bele a szemei mélyébe.

- Hallgatlak. – mondta kifejezéstelen arccal.

- Szeretlek Harry Styles. Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. Mindenki mondogatja, hogy ez úgy is csak egy tinédzser szerelem, de én úgy érzem ez több annál, mint egyszerű rajongás, ez sokkal több. Remélem te is hasonlóan érzel. – néztem félve rá. Arca még mindig semmilyen érzelmet nem tükröztek, bennem pedig felötlött, hogy a nem régiben elcsattant csókunkat csak képzeltem, vagy, hogy csak álmodok mindent. – Ezért szeretném megkérdezni, hogy áll-e még az az egybeköltözésünk?

Most aztán már tényleg megijedtem. Ott állt és egy olyan jelet se adott le, hogy érti, amit mondok. Aztán egyszer csak megtörte a jeget.

- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kérdezte halál komoly arccal.

- Sose voltam még biztosabb. – léptem közelebb hozzá. – Szeretlek és szeretném elkezdeni a közös felnőtt életünket. A kérdés az, hogy te is szeretnéd-e? – rettenetesen féltem az elutasítástól. Nem tudtam volna, hogy feldolgozni. Hirtelen ő is tett felém egy biztató lépést. Közel hajolt és az ajkaimra suttogott.

- Én lennék a legboldogabb, ha összeköltöznénk. – ahogy befejezte ajkainkat egymásnak nyomtuk és egy szerelmes csókban forrtunk össze. Gyönyörű pillanatunkat persze, mint mindig megzavarták és nem is más, mint drága barátunk Louis.

- Srácok, nem akarok tolakodó lenni, de kezdődnek az interjúk. – még mindig egymáshoz voltunk tapadva, szinte alig fogtam fel Louis mit motyogott és nem zavartatva magam folytattam a csókcsatánkat. Eltelt egy pár másodperc mire már tényleg szétrebbentünk.

- Szétszállni gerlepár. – csapott oda Liam. Én és Harry is egy morcos pillantással meredtünk a fiúra. Egyszer csak a többi banda tag is feltűnt folyosón és beszédbe elegyedtek saját magukkal, amit megjegyzek kint a kanapén is megtehettek volna. Átöleltem barátom nyakát és egy puszit nyomtam a mézédes cseresznye árnyalatú ajkaira. Mosolyogva figyelt engem és átkarolta a derekam. Ott álltunk egymással szemben, és semmi más nem számított, csak mi. Egymás szemébe nézve észre se vettem, hogy a többiek szállingóznak kifelé és, hogy valaki megkopogtatja a vállamat.

- Harry, neked is menned kéne a többiekkel az interjúra. – köszörülte meg a torkát egy fickó a hátam mögött. Harry azonban csak akkor figyelt fel az ürgére, mikor én is elrebbentem mellőle.

- Izé, persze már is megyek. – ránézett az emberre, aki vette a lapot és arrébb állt. – Ellie, most megcsinálom ezeket a beszélgetéseket és utána a tiéd vagyok egész este.

- Szeretlek. – mondtam.

- Én is szeretlek. – mondta és egy gyengéd puszit nyomott a homlokomra. – Ha nem találsz ki, akkor Jenna majd kikísér.

Ahogy befejezte mondandóját elsietett az ajtó felé és ki lépett, engem magamra hagyva a szürke folyóson. Mentem volna én is arra, ki mint Harry, de az az ajtó zárva volt, nem kis meglepetésemre. Egyszer csak léptek visszhangját hallottam meg a keskeny kis folyóson. A léptekhez idővel egy kedves arc is társult. A nő egy magas volt velem, gyönyörű fekete koktélruhát viselt, egy ahhoz illő drapp szandállal. Kedvesen mosolygott rám, ami egy idő után ijesztőbe fordult át.

- Eleanor, igaz? – kérdezte még mindig mosolyogva. Kicsit furcsa nekem ez az egész, aztán eszembe jutott, hogy Harry mondta, hogy majd Jenna kivezet, ha nem találok ki.

- Igen, én vagyok. Te pedig, Jenna? – kérdeztem vissza most már én is mosolyogva.

- Én volnék. Tudod sokat hallottam rólad már Ellie. Viszont most gyere, visszaviszlek a buliba. – formálta a hangokat és elindult visszafelé a folyosón, én pedig követtem.