12. Minden jó, ha a vége jó

Kukucs :3

Tudom, tudom, nagyon sokat késtem ezzel a résszel, és nincs mentségem, maximum annyi, hogy elfogyott az ihletem, az összes. Nem a legjobb írásom, de remélem azért tetszeni fog. Na nem is fecsegek tovább.

Jó olvasást

All the love

xx T

PS: Ha friss információkat szeretnétek megtudni, mindig aktuálisan a bloggról, akkor lépjetek be a facebook csoportba :) KATTINTS IDE --> Facebook csoport

- Te mit keresel itt? – hökkentem meg, miután kibontakoztunk a hosszú ölelésből.

- Nem is tudom, talán azért jöttem, hogy Liam buliján én legyek a meglepetés vendég, és lehet, hogy a legjobb barátnőm majdnem meghalt, de ha szeretnéd, elmegyek, igazad van semmi keresni valóm nincs itt. – mondta a sértődöttet játszva Chloé.

- Dehogy is! Nem engedlek el innen. – nevettem fel. – Csak furcsállom, hogy nem anyukád mellett vagy, pont ilyenkor.

- Jaj, ugyan. Nagyon cuki a kis tesóm, igen, de anya is mondta, hogy látszik rajtam, hogy ha nem jövök ide, akkor ideg összeroppanást kapok.

- Figyelj! Sok mindenről be kell nekem számolnod, rendben? – fordítottam komolyra a beszélgetést.

- Oké, rendben. Kérdezz. – nézett, kissé ijesztően a szemembe.

- Összejöttetek Markkal? – kérdésem igencsak meglephette, mert elkezdett hátrálni, és tényleg ijesztő fejet vágott. Pár perc csend után leült az egyik fotelba az ágyam mellett, és sóhajtott egyet.

- Honnan vetted ezt? – nézett rám a nagy szemeivel, ami azt jelentette, hogy ráhibáztam.

- Csak kérdeztem, volt egy ilyen érzésem. – mosolyodtam el.

- Ne hogy aztán elmond bárkinek is. Csak akkor akartuk elmondani, ha kicsit komolyabb lesz, hiszen most, hogy Mark ki megy külföldre dolgozni, kevesebbet látnám, és nem tudjuk, hogy ez így működne-e. – mondta barátnőm, és látni lehetett a szemében a szomorúságot. Nem akartam így látni, azt akartam, hogy boldog legyen. A szobába egy ideig csend lapult, aztán később befutott Harry, és Niall is. Azt hittem Harry győzködte Chloét, hogy jöjjön el, de ő is ugyanúgy meglepődött, mint én. Bemutattuk Niallnek, aki elmondása szerint, örült a találkozásnak, és tekintete is erről árulkodott. Elbeszélgettük az időt, és közben páran meg is fordultak a kórtermemben. Tommy mondta, hogy Liam nagyon be akar jönni, és már Chloét is hívta azzal, hogy mit csináljon, hogy nem engedik meg. Nekünk ezt pedig pont kapóra jött, hiszen Chloé elmondta neki, hogy”szerinte” mikor próbálkozzon. Körülöttem csak úgy sürgött-forgott mindenki, és én csak figyeltem a történéseket a kényelmetlenné alakuló ágyamban. Kicsit unatkoztam, és nagyon értelmetlennek éreztem magam ott, hiszen semmit nem tudok segíteni. A Liamnek szánt ajándékom, végre kezeim közé kaptam, és ellenőriztem több ezerszer, hogy jól van-e becsomagolva.

Csak figyeltem mindenkit, ahogy villámsebességgel díszít, és készülődik. Chloé ki-be járkált az idegességtől, mint mindig mikor valami meglepetéssel készült valakinek. Szegénykém nagyon nem bírja a stresszt. Matt a tortát helyezgette, és az innivalókat. Semmi alkoholosat nem hozhattak be a kórházba, hiszen én se ihatok a gyógyszerek mellett. Így hát drága bátyám a gyerek pezsgőt, és a műanyag poharakat rendezte a torta körül, az igen kicsi kórtermi asztalon. Mindenki munkája érdekesnek bizonyult volna, ha én is csinálhatnám. Nem akarok panaszkodni, de rettenetesen unatkozom, és a lábaim is elgémberedtek.

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy csak Harry göndör fürtjeit nézegetem, semmi mást. Ő csak telefonálgatott, hogy minden tökéletes legyen, mire végzünk, és elintézte a kórházzal is, hogy 11-ig „bulizhassunk”. Ahogy beszélt, és idegesen dörzsölte orrnyergét, még így is jól nézett ki, sőt egyenesen cuki volt, hogy mennyire felidegesítette magát egy-két lényegtelen apróságon.

Mindenki minél halkabban próbált beszélni, hogy még véletlenül se tudjunk okot adni rá, hogy korábban kelljen befejezni a bulinkat. Pontosabban Liamét. Apropó Liam. Hamarosan meg kell, hogy érkezzen, hiszen Chloé azt mondta neki, hogy fél hétre jöjjön, és addig pontosan van még 13 perc. Ismerem Liamet, mindig pontos, és reméljük, hogy most is az lesz, legalábbis mindegy csak ne előbb jöjjön. Körbe néztem a szobán, ahol már több ember volt jelen, és ami egy igazi baba zsúros díszítéssel fel se vehetné a versenyt. Volt ott torta, pogácsa, alkoholmentes, igazából gyerekpezsgő, és még más finomságok. Az ajándékok mindenki kezében lapultak, ki mit ad majd Liamnek. Megkértem Tommyt, hogy hozzon el nekem valami elegáns felsőt, vagy ruhát, így hát mikor Chloé visszatért a fürdőből, megjegyzem totál átalakulva, és gyönyörűen, utána következtem én. Nem akartam, hogy bárki segítsen, de azért bevallom nagyon lassan, és néha fájdalmasan haladtam. Miután sikerült felvennem a fekete ruhácskámat, eljutottam a tükörhöz. Ahogy belenéztem el kellett borzadnom a látványtól. A nyakamról ugyan leszedhettem a kötést, de a seb attól még nem tűnt el. Egy hatalmas heg éktelenkedett a nyakam kellős közepén. Ezt sajnos semmilyen smink sem képes eltűntetni. Inkább nem is foglalkoztam tovább ezzel, csak egy nagy sóhajjal fogtam bele magam kicsinosításában. Nem akartam túlzásba vinni, meg amúgy is Chloé sminkjei közül nekem volt olyan is amit még életemben nem láttam. Így hát csak egy kis korrektor, púder, és szemtus, és persze szempillaspirál került fel a sebhelyes arcomra. Mikor végeztem megint végig néztem magamon a tükörben, és arra gondoltam, hogy még mindig ugyanolyan borzasztóan nézek ki, mint mielőtt bejöttem volna ide. Semmi sem változott. Legalábbis számomra. Persze az is lehetséges, hogy azért gondolom ezt, mert belül ugyanolyan megkeseredettnek érzem magam.

- Hé! El! Minden oké odabent? – hallottam Matt hangját az ajtó túl oldaláról.

- Igen, egy perc és megyek. – néztem vissza tükörképemre és egy magabiztos, de mégis félelemmel teli bólintással elindultam az ajtó felé. Ahogy kiléptem, mindenki egy emberként emelte rám a tekintetét. Zavarba jöttem a sok pillantástól, igaz csak tizenöt-tizenhét ember lehetett a szobában, de akkor is. Harryt kerestem tekintetemmel, de sehol nem találtam, aztán egyszer csak meghallottam édesen csengő hangját, és megláttam a bozontos göndör fürjeit az ajtón belépni. Ahogy rám nézett, szinte perzselt a köztünk lévő levegő, mikor meglátott elakadt a szava, és a telefon kicsúszott a kezei közül. Én mindezen csak jót kuncogtam. Szépen lassan mindenki visszatért előbbi elfoglaltságához. Halk zsivaj töltötte be a szobát. Harry lassú léptekkel közeledett felém. Ahogy elért engem, végig vezette tenyerét a karomon, érintése perzselt. A másik kezével államhoz nyúlt és, a fejemet az ő tekintete irányába vezette. Egymás szemeibe nézve játszottunk, csak álltunk ott, és bámultuk a másikat. Aztán nekem kissé elfogyott az erőm, így megpróbáltam keresni valami kapaszkodót. Az ágyam vége bizonyult a legközelebbi pontnak, így hát egy lépés után, kiszakadva Harry pillantásaiból, megkapaszkodtam gyorsan a műanyag támlába. Harry csak ott állt, és aggódó pillantásait küldte felém, de nem volt ideje rákérdezni, mert ebben a pillanatban futott be az ünnepeltünk. Ahogy felbukkant az ajtóban mindenki egyszerre kiabálta, hogy „MEGLEPETÉS”. Liam meglepettnek tűnt, ami elvileg jó jel. A fiú sorra kapta a puszikat, meg az öleléseket, na meg az ajándékokat. Én időközben helyet foglaltam az ágyamon, mert kezdtem nagyon kimerültnek érezni magam. Nekem még nem volt szerencsém Liammel beszélni, mert mindenki feltartotta, de szerencsére most már felém közeledik. Szoros ölelésben részesített, aztán neki támaszkodott az ágy szélének.

- Nem hívjuk fel Chloét? – kérdezte váratlanul. Ekkor pedig megcsapott a felismerés, hogy Chloét szántuk az este meglepetésének.

- Persze hívjuk! – mosolyogtam rá kedvesen. Elővette a telefonját, és már kezdődhetett is a videó hívás a barátnőnkkel. Kínos lassúsággal csörgött ki, és Chloé, mintha nem akaródzott volna felvenni. Ezért amilyen láthatatlanul csak tudtam, kezembe vettem a telefonom, és dobtam egy sms-t barátnőmnek, hogy vegye fel, és csináljon, úgy mintha még Angliában lenne, és bánná, hogy nem tud itt lenni. Ahogy a telefonom elküldte az üzenetet, egy csörgésre rá Chloé vörös hajzuhataga látszódott a kijelzőn.

- És itt a szülinapos! – kiáltotta el magát Chloé, ahogy megnyílt a vonal.

- Hé! Chloé, csak a hajad látjuk. – nevette el magát Liam.

- Oké, egy pillanat… - a kép elsötétült, és a kórterem ajtaja kinyílt, rajta pedig Chloé lépett be. Liamen kívül mindenki mosolygott, mint a vadalma, de Liam csak tátott szájjal bámult a lányra.

- Így már rendesen látsz? – nevetett fel Chloé.

- Hát, te… te meg, hogy kerülsz ide? – hebegett Liam.

- A szülinapodra jöttem tökfej. – mondta a lány és mellénk lépve adott egy csontropogtatós ölelést a fiúnak. Ahogy kibontakoztak egymásból, Chloé átadta az ajándékát. Mellénk jött időközben Harry, és Niall is. Liam tőlem, és Harrytől kapta meg utoljára az ajándékát, de ezeket bontotta ki elsőként. Kisfiús tekintete lett, amint elkezdte tépni a csomagolópapírt. Elsőként Chloé ajándékát csodálhattuk meg, ami egy parfüm volt. Hozzá teszem egy igen drágának kinéző parfüm.

- Ez egy célzás arra, hogy büdös vagyok? – nevetett fel Liam, de azért küldte Chlo felé a szikrázó pillantásokat. – Köszönöm. – mondta hálásan és átölelte a lányt. A következő ajándék az enyém volt. Nagyon izgultam. Néztem, ahogy feltépi a kis csomagot, amint kinyitotta arca felragyogott. Nekem nem kellett több, könnyeim elárasztották a szemeimet, reakcióját látva. A kis dobozról rám emelte tekintetét, amiben szintén megjelent pár könnycsepp. Az ajándék egy karóra volt, amit Liam már nagyon rég óta nézegetett magának, de gondoltam megelőzöm. Az óra hátuljára pedig bele van vésve egy számunkra fontos dátum, és az, hogy „örökre”.

- Te is tudod, hogy nem kellett volna! – mondta, és adott egy mindent elmondó ölelést.

- Nézd meg a hátlapját. – suttogtam oda neki. Amint meghallotta szavaim, azonnal cselekedett is. Mikor meglátta a feliratot, megint a nyakamba borult, egy-két könnycseppet ejtve, és nekem hálálkodva ölelt egy ideig.

Harry, és mindenki átadta az ajándékát, Liam pedig nagy puszikban, és ölelésekben részesítette őket. Mindenki halkan beszélgetett a másikkal, és időközben a torta, és a gyerekpezsgő is elő került. Mindenki kapott egy-egy pohárral, és a gyertyákat is meggyújtották a tortán.

- Haver most már nagykorú vagy, tudod ez mit jelent! – kacsintott Harry a barátjára, mire a szobában lévő fiúk mind felnevettek, kivéve apukámat.

- Kívánj, aztán fújd. – parancsolta Niall, kissé szelídkés hangnemben. Liam behunyta a szemét, és kívánt, aztán persze elfújta a gyertyákat.

- Liamre! – emeltem a poharam a magasba. Mindenki rámnézett és követték mozdulatom.

- Liamre! – mondták egyszerre mosolyogva, és belekortyoltunk a szénsavas almalébe.

Körbenéztem a szobán, és mindenki arcán egy mosolyt véltem felfedezni. Ilyet is ritkán látni.